A település neve a török eredetű „torma” szóból ered, mely a középkorban gyakori személynév volt. Az írásos emlékek előtt ezt a területet összefüggő erdők borították. Később jobbágyok, zsellérek letelepítésével megkezdődött az erdők irtásaA lakosság demográfiai növekedésének következtében nagyobb szántóra, rétre, legelőre volt szükség és ennek megfelelően fokozatosan csökkent az erdőterület. Az erdők, az erdőkben honos fák neve hűen megőrizték a nép nyelvén élő dűlőnek: tőerdő, sziloska, irtás stb. nevét.
Vétyempuszta közelében szinte hegyvidékre emlékeztető relifek és őshonos bükkös fogadja a természeti szépségeket kereső látogatót.
Az 1500-as évek urbáriuma szerint két és fél jobbágybirtokot adományoztak az itt lakó jobbágyoknak. A szájhagyomány szerint az 1100-1200-as években vidékünkön sok laka, lakosa, háza nevű települések voltak, melyek az ott lakó családokról kapták elnevezésüket.
Tormafölde nevével írásos alakban először a Zsigmond király által 1397. július 3-án tizedek tárgyában kiadott oklevélben találkozhatunk. 1403-ban Szécsisziget tartozékaként tűnik fel. 1523-ban Ákosházay Sárkány Bernát és Felső-Lendvai Szécsy Tamás osztozott rajta. Az ő földjüket Szapolyai János – tekintve, hogy a Sárkányok Ferdinánd hívei lettek, hűtlenség címén – elvette, s Szentgergeky Bakach Sándornak adományozta. Később azonban erről a családról nem olvashatunk. Valószínűleg János király dunántúli hatalmának csökkenésével 1542-ben megváltoznak a birtokosok. 1591-ben az esztergomi káptalan egyik ítélete Szécshy Tamásnak juttatja a nádori helytartó statútuma alapján, de már 1598-ban öt kis birtokosé a falu. A török portyázók rendszeresen megjelennek a térségben, adót követeltek, harácsoltak, fosztogattak. Az egyik legfőbb bevételi forrás a jobb módúak összefogdosása és túszok „pénzre váltása” volt. Máskor a végvári katonák okoztak kárt.
1684-ben birtokosa gróf Széchy Péter. A törökjárás ellenére csak kevés terület maradt puszta. 1690-ben Szapáry Péternek adták el a várat az összes területtel. A Szapáry urbárium alapján adóztak, minden telek után tizedet fizettek. A korabeliek úgy tudták, hogy Tormaföldén volt plébániatemplom, Keresztelő Szent Jánosról elnevezve.
1789-ben 264-en lakták. A XIX. százat második felében a földbirtokosokat elkülönítették. A közeli Vétyemben az erdő fájára települve rövid ideig kis üveghuta működött, termékeinek néhány darabját gondos helytörténészek megmentették.
1896-ban az egész falu leégett, a zsuppos füstöskonyhás épületeket már nem építették újjá. Csak a harangláb maradt meg sokáig mementónak a falu múlt századi életéből. A modern közigazgatás megszervezésekor a falu a letenyei járáshoz került. Ekkor már Vétyem a területe volt. A legnagyobb birtokosok herceg Esterházy Pál és gróf Andrássy Sándor voltak.
A budafapusztai és lovászi olaj megtalálása a község lakóinak is kedvező volt. Nagyon sokan találtak megélhetést az új munkahelyeken. Német tervek alapján, a két szénhidrogénmező között félúton, gázzal üzemelő villamos erőművet kezdtek el építeni, mellette pedig lakótelep is épült. Az erőmű elkészült falai ma is állnak. A második világháború alatt a falu 21 embert veszített el. Súlyosabb harcok nem voltak, bár egyes német alakulatok beásták magukat Vétyem körül az erdőben. Az 1960-as években elindult egy lassú, de folyamatos elvándorlás, ami később felerősödött. A munkahelyek utáni költözés miatt az aktív korosztályok csökkentek, így a falu elöregedett. A község a Lovászi székhelyű közös fenntartású körjegyzőséghez tartozik. Forrás: www.tormafolde.hu